Kedves KristineHolt!

Köszönöm szépen a pontokat! A zenét illetően sajnálom, ha úgy jött le Neked, hogy Rád akartam erőltetni, mert nem állt szándékomban. Pusztán ajánlani szerettem volna, mivel kifejezetten arra írtam a történetet, és így épp olyan pluszként szolgál, akár egy fanart vagy hangulatvideó. :) Ezek szerint Nálad visszhatást értem el vele, de hát ez van, ízlések és pofonok. x'D

Köszönöm, és örülök, hogy ennek ellenére is tetszett a fanficem. :)) Jobbulást kívánok!

A szerző

Kulcs: 5

Karakterek: 5

Történet: 4 Sajnálom! A törid már-már tökéletes - de nekem nagyon el tudja venni a kedvem, ha valaki rám akarja erőltetni, hogy olvasás kközben mit hallgassak!

Szívesen kifejteném a véleményemet, de iszanyúan fáj a fejem - sajnálom. A történeted összességében tetszett!!

Kedves jellycrown!

Azt hiszem, neked sikerült a leginkább zavarba hoznod. :)Besuhantál, rámleltél, megörvendeztettél. És már az első mondatodtól biztos, hogy legalább öt kilóval nehezebb lettem, pedig nem fér rám. :'D

Igen, ez pontosan olyan, amilyennek leírtad. Vidám személynek tartom magam, ennek ellenére - vagy talán pont ezért - szeretem boncolgatni az emberi élet melankolikus, búskomor szeleteit. A viszonzatlan szerelem és az elérhetetlen utáni vágyódás pontosan ilyenek. Igaz, gyakran megtalálható központi témák történetekben, mangákban, filmekben, de az már sokkal ritkább, hogy valamiféle megváltás, vagy legalább egy új remény ne jelenjen meg. Nos, én próbáltam olyan élet-szagúan megírni, amennyire csak tőlem tellett. :)

Vizuális kommunikáció: igen! Az ihletet te adtad a múltkor, kétségtelen. :)) Egyébként nem szoktam zenével írni, mert rettenetesen elviszik a gondolataimat (nekem síri csöndre van szükségem!), de a komoly és instrumental bármikor jöhet. Az IM, pedig ahogy mondod, különösen jó erre. Most is nem egyszer fordult elő, hogy a zene kifejezetten magára íratta a jelenetet, vagy épp olyan dolgokat "rakatott" bele, amit nem is terveztem oda. Felettébb inspiráló volt, igen. :) Ha megjegyezhetem, személyes kedvenceim a Stalking a Blind Girl, a Watch Over Me, és a fő-fő-fő, a Thousand Lanterns. :)

Nem tudom eléggé megköszönni a végtelenül jó érzést keltő véleményed, illetve az illusztrációkat illető dicséreted, de azért megpróbálom: nagyon szépen köszönöm! És reménykedem, hogy azért másokhoz is el tudsz majd jutni, sokan várják a kedves olvasók véleményét. :)) Ölel,

A szerző

Kedves darktulip!

Húú! *vadalma-vigyor* Köszönöm szépen! Nincs miért szabadkoznod, a mellbevágott szótlanság a létező egyik legnagyobb dicséret, amit író kaphat a történetére! :)) Boldoggá tesz, hogy ilyen hatást tudtam elérni Nálad. Nem is tudok mást mondani, na. xD Köszönöm. :3

A szerző

Kedves Író!

Amikor elolvastam a történeted, tudtam, hogy ki vagy, és csak meg szeretném köszönni, hogy vagy, és hogy inspirálsz, és hogy ontod magadból a jobbnál jobb történeteket. Szóval köszönöm.

A történetről.

Csuklottam a sírástól, mert annyira mellbevágott. Tudod, ez olyan, amikor valamit nagyon szeretnénk az életben, de tisztában vagyunk vele, hogy soha nem lehet a miénk. Talán emiatt viselt meg. Talán emiatt hatott rám ennyire. 

Ne haragudj, de nem mindig jutnak eszembe a szavak. 

Ugye, hogy működik a vizuális kommunikáció?  Meseszép illusztrációval érkeztél, még csodásabb zenékkel, az Immediate Music kiváló az íráshoz.

Pontozni nem fogok, merthogy igazságtalannak érezném a többi történettel szemben, mert sajnos nincs annyi időm, hogy mindegyiket megnézzem. Nem ígérek semmit. De amennyiben elolvasom a kulcspárodat, jönnek a pontok is. :)

Még egyszer köszönöm.

És sok szép pontot kívánok!

jellycrown

Tyű, hű :))

Isteni lett, komolyan mondom, ez... varázslatos volt, és... fú, a vége... csodálatos :) gyönyörű. Bocsánat, de még a hatása alatt vagyok, egy fantasztikusan megírt történetet láthattunk :)

Kulcs: 5++

Karakter: 5+

Történet: 5+++

Köszönöm az élményt, gratulálok neked! :)

Kedves Mariann!

Köszönöm szépen a kritikádat! :) Elhiszem, hogy nem volt könnyű olvasni az elejét. Mi tagadás, igazad van, írni sem volt az - mégis az őrült részeket élveztem a legjobban. :D Nem tudom, volt valami rettentő izgalmas abban, hogy kiszakadhatok a "norma" keretei közül és össze-vissza hebeghetek, kalimpálhatok, ugrálhatok, ahogy csak kedvem szottyan. :))

Hú, a végére, ill. a jövőt illeti megjegyzésedre nem tudok mit reagálni neked. Tudnék, de nem akarok, mert nem szeretném az olvasók szájába rágni, hogy én személy szerint mit és hogyan képzeltem el - főként, mivel javarészt Tirajtatok áll, hogyan értelmezitek a történéseket. Az "ambigous ending", nem véletlenül volt ott a figyelmeztetések között. :)  Meg aztán, szerintem ez az a típusú történet lett, amit legalább kétszer el kell olvasni ahhoz, hogy minden igazán a helyére kerüljön (legfőképp az ídősíkok ugrálása miatt), szóval a megjegyzésedet illetően a számra ülök, és csak mosolyogva bólintok. xD Aztán ha egyszer talán kedved lesz újraolvasni, és esetleg másként jönnek le neked a dolgok, keress meg, kérlek, mert érdekelni fog, hogyan látod a dolgokat összevetve az első olvasattal. :))

Nagyon köszönöm a kedves szavaidat! Születtek egészen fantasztikus írások is ezen a kihíváson, de hazudnék, ha azt állítanám, nem hízeleg, hogy ennyire jó véleménnyel vagy az enyémről. :) Köszönöm, és minden jót kívánok Neked!

A szerző

Kedves Író!

Ez egy eszelős történet :D csakhogy stílszerű legyek hozzá.

Csak a lelkiismeretem vitt tovább az elején, Lily-vel való találkozásig, mert bár értettem, Hogy Piton őrült, azért erről nem könnyű olvasni.

Abba már bele se merek gondolni, hogy milyen lehet írni róla...

Sikerült elsírnom magam azon, hogy Piton képes volt elsőre Harryt a kórházban hagyni, pedig nem vagyok egy sírós fajta.

Csak reménykedni merek egy szebb jövőben kettőjük között, de talán jobb is így, befejezetlenül, kimondatlanul.

Gratulálok, szerintem ez a kihívás legkülönlegesebb története. 

ááá, annyi minden kavarok a fejemben, bocsánat, de képtelen vagyok értelmes szavakká formálni őket :((

Kulcs: 5

Karakter: 5 (Harryben én is látom a drogost)

Történet : 5*

:DD bár nem tudom, hogy ilyet lehet-e adni.

Maximálisan KÖSZÖNÖM. 

Kedves Bandytha!

Köszönöm a kritikádat, nagy örömmel olvastam. :) Ez valóban nem lett egy könnyű esti olvasmány, gyanítottam is, hogy nehéz lesz az olvasóknak úgy átverekedni magukat az első részen, hogy közben vajmi keveset értenek belőle... Épp ezért felettébb boldoggá tesz, hogy nem adtad fel - hát még hogy a végeredmény is tetszett! Igyekeztem csak annyit "slashelni", amennyi feltétlenül szükséges volt ahhoz, hogy a szerelmi malomkerék rendíthetetlenül pörögjön. Megkönnyebbüléssel tölt el, hogy nem riasztott vissza Téged. Az idézeteket is köszönöm: egyrészt mindig örömmel olvasom, milyen sorok ragadták meg az olvasókat, másrészt Te is, mint Kyraper, sikeresen felhívtad a figyelmemet egy elírásra. :'D Javítottam is.

Még egyszer köszönöm kedves szavaidat! Szép napot!

A szerző

Kedves Író!

Hát én nem is tudom, mit mondjak. Fájdalmasan szép lett a vége.

Amikor elkezdtem olvasni, elég sokat szenvedtem. Mert nem értettem. Mi van? Hajó, meg habcsókok, meg fürdőkád? Te jó ég… Aztán elolvastam a Harry emlékeiről szóló részt, majd utána ismét az első részt, és minden világos lett. Nehéz olvasmány volt, de nagyon érdekes.

Kulcsok: Hibátlanul beépítetted mind a kettőt. A sors fintora, hogy most Perselus nézte végig Harry emlékeit, úgy ahogy évekkel korábban Harry az övét. Szuper ötlet volt. A százfűlé-főzet pedig központi szerepet kapott. 5 pont

Karakterek: Imádtam a szereplőidet. 5 pont

Történet: Itt meg kell jegyezzem, hogy nem szeretem a slash-t. De ez így volt tökéletes. Szépen kidolgozott, ötletes, szívszorító történet lett. A stílusod is tetszett. A leíró részek szépek voltak, a hasonlataid pedig találóak. Nagyon jó érzés volt olvasni. 5 pont

Végezetül leírnám a kedvenc részeimet. Próbáltam olvasás közben jegyzetelni, hogy tudjak majd idézni a művedből. Annyi szép mondat volt, hogy nem is tudom melyiket említsem meg…

„Miért, mondd, miért versz ennyire, te szív?”

„…köszönöm, hogy szeretted az édesanyámat”

„Potter későn kapott a szeméhez, egy apró gyöngynek addigra más sikerült kiperegnie az egyik fénylő smaragdból.”  (Ezt imádtam)

„…szemlátomást cseppet sem volt tudatában annak, hogy épp az imént omlasztott apró darabokra egy férfi szíve köré gondosan felépített kővárat.”   (Ezt még jobban imádtam)

Na és persze Harry monológja, az emlék, amelyben Perselushoz szól…

Nagyon szépen köszönöm, hogy olvashattam.

Gratulálok.

Bandytha

Kedves Szissz!

Szeretnék köszönetet mondani a tartalmas, kifejtős kritikádért. Öröm volt olvasni minden betűjét, és nagyon hálás vagyok, amiért szakítottál időt arra, hogy megoszd velem a véleményedet. :)

A slasht illető megjegyzéseidet külön örömmel olvastam; megvallom, erősen tartottam a fogadtatástól, mivel egy alapjáraton hetero kihíváson - mégha engedélyezve is volt mellékszálon slash/femslash tartalom felvonultatása - ilyennel jelentkezni veszélyes húzás volt, csúnyán vissza is csaphatott volna (sőt, még mindig megteheti!), de mindenesetre hatalmas megkönnyebbülést jelent számomra, hogy Te nem érezted annak. :))

Azt is örömmel hallom, hogy kissé becsavarodtál olvasás közben. :D Nem titkolom, ez volt a célom. :D Jólesett a Hannah-t illető dicséreted is. Szerettem volna olyan mellékszereplőkkel dolgozni, akiket gyakran hanyagolnak, és Neville automatikusan hozta magával a lányt. Élveztem megjeleníti Hannah-t, és ami azt illeti, a fejemben ilyennek könyveltem el őt - okosnak, talpraesettnek. Az, hogy JKR canonban a Foltozott Üst tulajdonosasszonyává tette, valahogy számomra nagyon messze áll az ő karakterétől. Na mindegy, ez egyéni vélemény. :)

Nos, mást nemigen tudok hozzáfűzni a kritikádhoz, mivel a többi megjegyzéseden csak irulok és pirulok.^^ Hálásan köszönöm minden szavadat, megszépítetted a napomat! Érezd jól magad a verseny további részén is! :) Üdvözlettel,

A szerző

Kedves Író!

Jelenleg még annyira hatása alatt vagyok a történetednek, hogy alig jutok szóhoz. Teljesen magával ragadott az egész történet. Igaz hagytam egy kis szünetet a végig olvasása közben, mert úgy éreztem kell idő, még megemésztem a tartalmát.

Nem vagyok slash rajongó, kicsit ódzkodtam is tőle mikor neki fogtam. Sajnos ennyire még nem vagyok nyitott, hogy minden ilyen fajta történetet elolvassak. De nem bánom, hogy a tiédre sikeresen rávettem magam és végig olvastam.

Kulcs felhasználása tökéletes volt. Nagyon tetszett, ahogy beépítetted őket. Örültem, hogy nem csak egy megemlítés volt a bájital, hanem kellőképpen kivette a részét a történetben.

Borzalmasan jól írsz, erre mást nem lehet mondani. Őszintén mondom, mire már a közepénél jártam, kezdtem én is úgy érezni magam, hogy megőrültem. Annyira képes voltam az eseményeket átlátni, értelmezni. Ez kicsit ijesztő volt, de végül is ez a te érdemed, mert a fogalmazásod képes volt ilyen szinte összezavarni. Főleg, mikor csak szavak jöttek, halmozások.. olyankor elgondolkodtam, hogy te jó ég.. kezdek én is becsavarodni :D

Teljesen magukkal ragadtak a karakterek érzései is. Amikor Harry dühös lett, én is dühös lettem, amikor Perselusnak szégyenérzete támadt, én is kellemetlenül éreztem magam. A visszaemlékezéseknél sokszor volt az, hogy a szívem már a torkomba dobogott, olyan szinten sikerült meglepned az események folyásával. Karakterek közül kiemelném Hannah-t is, nagyon megkedveltem.

Nagyon várom, hogy lehulljon a lepel. :)

A továbbiakban is sok sikert kívánok.

Üdv, Szissz (Kritika Klub)

Kulcs: 5

Karakterek: 5
Történet: 5

Ej, annyira tudtam, hogy nem leszek képes normálisan megfogalmazni, amit szeretnék. :( Természetesen feltűnt az idősíkok váltakozása, pusztán csak azt szerettem volna kiemelni, hogy tökéletesen vezetted végig a történet során, és nem zavarodtál abba bele, hogy mikor használd a jelen, mikor a múlt időt, csak sután írtam ezt le, bocsi! :) De továbbra sem tagadom, a történet elsodort és teljesen beszipantott :). Szóval a dicséret mindenképpen jár, akármennyire is tiltakozol :P.

A választ neked is nagyon köszönöm, sokat jelent! Tovább sok sikert!

Puszi,
Kyra

Ó, szent szalmaszál!

Kedves Kyraper, elképzelni sem tudod, milyen boldoggá tettél a kritikáddal! Csak vigyorgok, mint egy vadalma, és azt hiszem, képtelen vagyok a reakcióm normális szavakba öntésébe. :)) Rettentő boldoggá tesz, hogy sikerült ennyire megérintenem Téged ezzel a történettel, és simogatás a lelkemnek minden egyes dicsérő szavad.^^

A szemszöghöz annyit fűznék hozzá, hogy ezek szerint tényleg nagyon magukba szívtak az események, mert bizony nem az egészet írtam jelenben.  :’D Sőt, a történések java része a szokott múlt idő volt; egyedül az „elmebajos” történések íródtak jelenben, leginkább azért, hogy az olvasó még jobban a szereplő bőrébe bújjon, átérezze őt, és ezzel egy kicsit maga is „megőrüljön”.  

Mindenesetre jó az, ha nem figyeltél fel a váltásokra, hiszen pont akkor látszik, hogy sikerült simulékonyan előadnom, ha ilyenekre nem is figyel fel az olvasó, csak egyszerűen sodródik az eseményekkel. J

(egyébként bólintok a nehézségre vonatkozó megjegyzésedre: ne tudd meg, hány oldalt kellet újraírnom, mert kevertem az igeidőket xD)

A két mondat kiemelését is megköszönném, mert felhívtad vele a figyelmem egy elütésre. x’D Gyorsan javítottam is a saját verziómban. :)

Összegezve, tényleg nem tudom eléggé megköszönni a tartalmas, szívmelengető kritikádat. Bearanyoztad vele a napomat, ezért máris végtelenül hálás vagyok.^^ Köszönöm, és szép napot neked!

A szerző

Várom a leleplezést, addig is fogadd szívből jövő gratulációmat és mellé egy hatalmas ölelést! Köszönöm az élményt, így kell ficet írni, ahogy Te teszed!

Gratulálok, sok sikert és magas pontokat kívánok Neked!

Szia, Kyra

Kritika Klubtag ( Megtalálsz minket a Merengő fórumán ;) )

Kulcs:5+

Karakterek:5+
Történet:5+

Kedves Író!

Szent Merlin! T____T Nagyon potyognak a könnyeim, még mindig a történeted hatása alatt vagyok. A vége fájdalmasan szép lett, iszonyatosan meghatódtam! Imádom Harryt, és annyira láttam magam előtt, ahogy a kis táncoló balerinát nézte, legszívesebben mellé feküdtem volna.

Nagyon igényes a történeted, mindenféle szempontból, és félek, túl kevés vagyok ahhoz, hogy értelmes kritikát tudjak írni Neked, nem találom majd a megfelelő szavakat, hogy visszaadjam a ficed nagyszerűségét, elmondjam, milyen érzéseket keltett bennem, hogyan hatott rám. Mert bizony nagyon is hatott! Ezen a kihíváson sok történethez írtam, hogy hiányzott számomra, hogy lenyúljanak a karaktereik lelkéhez, megmutassák a személyiségük mélységét, Nálad viszont maximálisan meg voltam ezzel elégedve. A szereplőid életre keltek, lélegeztek, megteltek élettel és lélekkel. Sorsuk olyan mértékben hatott rám, hogy észre sem vettem, hogy olvasok, belekerültem a történetedbe, és megéltem.

A figyelmeztetéseket mindig komolyan veszem, és amikor megláttam a történet elején ezeket, akkor nem ijedtem meg, sőt, hevesebben dobogott a szívem, mert tudtam, hogy egy olyan fic előtt ülök, ami mély nyomokat hagy majd maga után bennem, és nem is csalódtam!

Különleges hangulatot teremtettél számomra azzal, hogy jelen időben írtad az eseményeket. Annyira hozzászoktam az E/3, múlt idejű fogalmazás módtól, hogy örömmel töltött el az, hogy Te szakítottál ezzel az elbeszélés móddal, ami azért nehéz, mert az ember könnyedén ki tud billenni, és észre sem veszi, hogy elkezd múlt időben írni. Nálad viszont nem volt, legalábbis nem tűnt fel, hogy akár csak egy-egy mondat erejéig is kiestél volna a jelen idejű elbeszélésből. Egyszerűen tökéletes munkát végeztél!<3

Mondanom sem kell, hogy a kulcsfelhasználással is maradéktalanul elégedett voltam, nem maradt hiányérzetem, igaz, az elbeszélő módod annyira magával ragadott, hogy ha nem használod fel a kulcsokat, én észre sem veszem. J Annyira gyönyörűen írsz! *.* „Aztán Perselus félrehúzta a piszkos vászondarab maradékát is, és a súly más nem is puszta súly volt többé, hanem fájdalmasan lüktető nehezék, melyet egyenesen a szívére akasztottak rá. A föld gyomra felé húzta őt, mélyen a talajba, el… a semmibe.” Annyi ilyet tudnék még kiemelni, és most is könny szökött a szemembe ettől a két mondattól és libabőrös lettem. iszonyatosan tehetséges vagy! Az írást lehet tanulni, de úgy érzem, Nálad ez Veled született tehetség, a véredben van! Órákig tudnálak dicsérni, és ne haragudj, kérlek, amiért nem találom a megfelelő szavakat! L A pontjaim magukért beszélnek, de azt gondolom, mégsem elég kifejezőek, sokkal többet érdemelnél! Köszönöm, hogy ilyen igényes, gondosan megfogalmazott és szépen felépített írást adtál nekünk! Biztos vagyok abban, ahogy a „Liliommágia” című írótól, úgy Tőled is fogok még olvasni, mert nagyon megérintettél! Várom a leleplezést, addig is fogadd szívből jöv